Jellemzők: (Patikai ökörnyelvfű.) Kétéves. Évelő. 20-80 (-100) cm magasságot elérő, felálló szárú, Az egész növény szemölcsökön álló serteszőröktől érdes. Szára rendszerint csak a virágzatban ágazik el. Levelei lándzsásak, a legalsók nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, laposak, ép- vagy ritkásan fogas szélűek, körülölelik a szárat. Virágzata sokvirágú, a virágok murva­levelesek, tölcsér alakúak, ötcimpájú pártával Csészéje kb. harmadáig cimpákra osztott, terméséréskor kb. 1 cm hosszú. Pártája színe eleinte biborszínű, később lila, kék, ritkán fehér; csöve egyenes és a csészéből felényire kiálló, átmérője és csövének hossza egyaránt mintegy 7-10 mm. Terméskék ferdén tojásalakúak, finom szemölcsűek és bordázottak.

Élőhely: Száraz, szikár gyepek; száraz, meleg erdők; szántóföldek; zavart, taposott termőhelyek; faültetvények. Száraz talajokon él. Közömbös kémhatású talajokon előforduló faj.

Elterjedés: Száraz, nyílt területek, útszélek, sziklás helyek. Európától a Kaukázusig, Magyarországon gyakori

GYÓGYHATÁS: Gyógyhatása nem ismert.

DROG: Anchusae herba (Buglossi herba), a virágos hajtás.

HATÓANYAGOK: Allantoin, nyálkaanyagok, cseranyagok, toxikus pirrolizidin-alkaloidok.

FELHASZNÁLÁSA: A leveles hajtást a népi gyógyá­szat a nadálytőhöz hasonlóan használja belsőleg köhögés vagy hasmenés ellen, külsőleg sérülések és reumatikus fájdalmak kezelésére. Hatékonysága ellenére a májkárosító hatású pirrolizidin-alkaloidok nagy mennyisége miatt a drog már nem használatos. A fiatal levelek és hajtások zöldségként való fogyasztása sem tanácsos.